2.fejezet/váratlan vendég

2.fejezet/váratlan vendég

Beth szemszög



Kilőttem a kocsimal,és Seattle felé vettem az irányt,10 perc alatt ott voltam mert gyorsan hajtottam.Kipattantam a kocsiból,és bementem anyu boltjába.Megláttam egy sárga fekete pöttyös koktélruhát,felkaptam egy kosarat,és egyből a ruhához rohantam,beledobtam a kosárba,majd a szememmel kerestem anyut.

-Szia!-köszöntem neki,és megöleltem.


-Szia!-köszönt komoran.

-Na mit láttál vele kapcsolatban?-kérdeztem.


-Semmit,az ég világon csak annyit,hogy Alice Culennek hívják.-tudniillik anyu látja a múltat,de a jövőt is de azt nem annyira jól.


-Ne aggódj majd kiderítjük valahogy!-mosolyogtam rá,és átöleltem.

-Na én megyek ruhát válogatni!-mondtam,és elindultam.

-Ebben is rá hasonlítasz!-motyogta,mire hátra fordultam,és szomorúan elmosolyodtam.

Megláttam egy rózsaszín csőszárú gatyát,meg egy feketét,beleraktam a kosárba,majd mentem a következő sorba.Beleraktam a kosárba egy rózsaszín,és egy fekete pólót.Felpróbáltam a koktélruhát,és szóltam anyunak.

-Anyu!-kiabáltam ki,közbe leengedtem összefogott hajamat,maj kiléptem,de ez nagy hiba volt,mível ott volt a boltban a fele osztályom,én meg majd elsüllyedtem szégyenemben,mindenki felém kapta a fejét,és kikerekedett szemekkel engem bámultak.Gyorsan visszahúztam a függönyt,és felpróbáltam a többi cuccot,mind visszaraktam a kosárba,és elindultam fizetni.Előkaptam a táskámból a pénztárcámat,ami majdnem tele volt tömve,elhaladtam az osztály mellett,mire odaköszöntem egy "sziasztokot" vagy valami ehhez hasonlót.



-Ezek lesznek csak?-kérdezte anyu,mire én odaböktem az osztály felé,mire anyu kikerekedet szemekkel engem nézett.



-Nincs rajtam a kapucni ugye?-kérdeztem fülig vörösödve,mire anyu megrázta a fejét,én meg gyorsan felraktam a kapucnit.Megláttam egy fekete bördzsekit,és lekaptam a polcról,majd azt is a cuccokhoz raktam.

-Mikor érsz haza,ezek ketten ki fognak készíteni?!mondtam anyunak.Több ember mögöttem állandóan engem figyelt,mire rájuk néztem.

-Mi van?-kérdeztem.

-Ő az anyukád?-kérdezték kikerekedett szemekkel,mire bólintottam,visszafordultam odaadtam anyunak a pénzt,és elköszöntem,majd elindultam kifelé,de valami keménybe ütköztem,majdnem seggre estem,de megtartott,nem mertem felnézni.Leesett rólam a kapucni,mire egyből felraktam.

-Köszönöm-motyogtam,és el akartam menni mellette,de elkapta a csuklómat,és megkérdezte:

-Wrath Cullen vagyok, te?-kérdezte selymes hangon,mire elakadt a lélegzetem.Felnéztem és eg félistennel találtam szembe magamat.Tetőtől talpig végigmért,mire én fülig elvörösödtem,lekaptam róla a tekintetemet,majd megszólaltam:

-Elizabeth Dark,de bocsi mennem kell ti vagytok az új tanulók igaz?-motyogtam.

-Igen mi vagyunk,de hova sietsz?-kérdezte szomorkásan,mire rákaptam a tekintetemet,de meg is bántam mert belenéztem azokba a gyönyörű aranyszín szemekbe.

-Hát sajnos holnapra tanulnom, kell ki kell pakolásznom és én csinálom ma a vacsit.-csacsogtam.

-Tudod,sokkal jobban áll,hogy ha nincs rajtad kapucni.mondta,majd rámkacsintott,mire fülig elvörösödtem.

-Mennem kell,szia!-motyogtam

-Szia!-mondta kuncogva.


Bevágódtam a kocsiba,és kilőttem a kocsival,még láttam ahogy egy szőke hajú lány oda megy hozzá és átkarolja a derekát,ez valamiért felbosszantott,még jobban rátapostam a gázra,és vagy 300 nál többel hajtottam ,mikor megláttam egy alakot az úttest közepén állni.Egyből a fékre tapostam,és ahogy megnéztem az arcát elakadt a lélegzetem, ez lehetetlen!Kikászálódtam a kocsiból,és a nyakába ugrottam,és zokogásban törtem ki.Felnéztem az arany színű szemekbe és megkérdeztem:

-Ez,ez hogy lehetséges?-zokogtam fel,ő meg értetlenül nézett rám.

-Nem emlékszel rám?A saját lányodra?-kiabáltam kétségbeesetten,mire még értetlenebb lett az arckifejezése.

-Nekem volt lányom is?-kérdezte,azon a mindíg reszelős hangján,ami most csilingelőbben hatott,elemi erővel tört rám a sírás.Bevágódtam a kosiba,majd 320-szal hazarepesztettem.

Felvágtattam a szobámba és a vérvörös falakat kezdtem el nézni.Felpatantam az ágyról,majd megnéztem a régi képeket.




(Dimitrij Dark szemszög)


Foggalmam sincs az emberi múltamról,csak annyi rémlik,hogy valaki betört az irodámba,elrabol,és átváltoztatott vámpírrá.Még annyi dereng hogy volt egy feleségem és voltak gyerekeink,és hogy mindez 7 éve történt,meg hogy Dimitrij Darknak hívnak.
Most itt állok egy út közepén foggalmam sincs hogy miért.A távolban megjelenik egy autó,majd csikorogva fékez előttem.A kislány kiszáll a kocsiból,és olyan ismerős nekem gondolkoztam magamba,a nyakamba borult ,és elkezdett zokogni.

-Ez hogy lehetséges?-zokogott fel.mi hgy lehetséges,nem tudom hogy miről beszél ez a lány,mire értetlen arcot vágtam.


-Nem emlékszel rám?A saját lányodra?-kiabálta kétségbeesetten,ő lenne a lányom?gondolkoztam magamban,mire még értetlenebb fejet vágtam.


-Nekem volt lányom is?-kérdeztem erőtlenül?-hirtelen emlékképek villannak fel,megjelenik előttem egy gyönyörű szőke hajú nő fehér menyasszoszi ruhában,gömbölyű hassal.

-Te Lora Brandon akarod e az itt jelenlévő Dimitrij Darkot?-kérdezte a pap,mire Lora kinyőgte:

-Akarom-mondta határozottan,és közbe mind végig a szemembe nézett-Aztán lepergett előttem az egész életem,nem tudom hány óra telhetett el,de csak azt tudom,hogy már nem volt előttem Beth kosija,és maga Beth,te úr isten mennyit változott,és victor,és Damen,és Lora?Életem szerelme,akit soha se fogok elhagyni,7 év kellett,mire a vámpír életem teljes lett.De hogy mondjam el nekik,mind azt hogy én vega vámpír lettem?-morfondíroztam magamban,és közben a lányom után eredtem.


(Beth szemszög)

Arra keltem fel,hogy valaki felsikít majd apu kiabálását hallottam meg.
Apu?-és akkor bevillantak a képek,az hogy én zokogva borulok a nyakába.

Lerohantam a lépcsőn,és meg is bántam,mert az utolsó 2 lépcsőfokról le is estem.

Azt vettem észre hogy anya a földön fkszik apu pedig felkapja,majd az autómhoz rohan,a bátyáim meg kikerekedett szemekkel apát bámulják.

-Segítsetek,ne bámuljatok!-kiabált a fiúkra,akik összerezzentek,majd apu után hajtottak,én meg ott álltam az ajtóban és a jelenetet figyeltem.Bepattantam Victor kocsijába,és a Forksi kórházba hajtottam.Most nem foglalkoztam azzal hogy nincs rajtam pulóver,csak egy fekete csőgatya meg egy rózsaszín converse és egy rózsaszín retrós póló.

Befaroltam a parkolóba,és berontottam az épületbe,megláttam,ahogy apu és a 2 bátyjám idegesen járkálnak össze vissza,mire rájuk kiabáltam:

-Elég!Mondjátok meg mi történt!-ordítottam le a fejüket

-Legalább megvárhattatok volna,míg beszállok abba rohadt tetves kocsiba!-kiabáltam magamból kikelve ,mire össze viasza jebegtek habogtak.

-Te...te..kapucni...nélkül,,és és soha nem keltél még így ki magadból!-mondták a fiúk akadozva,gondolom nagyon meglepődtek rajtam,mert még soha nem voltam mélg ilyen,ha ilyen vagyok tudják hogy nagy gáz van velem.

-Veled meg mi történt legalább 7 évig nem vakkantottál semmit sem magadról,anyit sem hogy élsz e vagy halsz e anyu miattad eset 3 ébig depresszióba,te meg éled a boldog kis világodat!-ordítottam apám képébe,és összeestem,majd elkezdtem zokogni.

-Igazad van!-Jött oda mellém,majd átölelt,a fiúk is így tetek átöleltek bennünket.

-A fiúknak már elmeséltem,neked még nem úgy látom még nem vagy felkészülve rá!-suttogta elgyötörten,mire újból felzokogtam.

5 perc után már csak szipogtam,és kijött az új orvos Dr.Cullen,egyből letámadtam

-Mivan anyuval?mondon valamit!-suttogtam,és kételkedtem benne hogy meghall valamit,de válaszolt.

-Az állapota stabil sokkot kapott,de önt is meg kellene vizsgálnom,nagyon fehér!-mondta.

-Tegezen kérem!-mondtam,mire biccentett

-Te is tegezhetsz nyugodtan.-mondta mosolyogva,mire megeresztettem egy halvány mosoly féleséget.

-Bemehetnénk hozzá?-kérdeztem.

-Persze,de egyszerre csak 3-an!-mondta és bíztatólag rátette a kezét a válamra.


Apuék felé pisolgtam,és megláttam ahogy apu bólint,tehát bemehettem a 2 bátyámmal.Bementünk a kórterembe,és egyből elmeséltünk neki mindent milyen volt mikor megláttuk apát,és ilyesmi,szegény anyát szóhoz se jutattuk,annyit beszéltünk,és ezt mind egyszerre.

-Gyerekek,nyugi,és is örülök hogy látlak benneteket,és az a legfontosabb most hogy már nem kell állandóan depresszióban élni és az a mi a legjobb,hogy apátok mostantól örökre itt fog velünk élni.-mondta anyu,én pedig értetlenül néztem rájuk.

-Mivan?-kérdeztem,mire anya legyintett
-Később,most hagyjatok engem apátokkal kettesben,beszédem van vele.-mondta,és kitessékelt minket,megöleltük,és kimentünk.aput is futólag megöleltük.

Egy nagy csattanást hallottunk,aztán anya elkezdett kiabálni.

-Legalább annyit vakanthattál volna hogy élsz!!!,és hogy.....-ezt már csak suttogta,én hitetlenkedve felnevettem,mire 2 bátyám kikerekedett szemekkel engem fürkészett.

-Anya újra a régi,hogyha kiabál!-mondtam és csilingelően felkacagtam,apu óta soha nem jött annyira szívből ez a nevetés,2 bátyám feloldódott,és elkezdtek velem együtt nevetni,mire az ajtó felől is hallottunk nevetés foszlányokat.

A nevetésemre több ember is kijött,és megláttam Cullenéket,amint kilépnek egy irodából.Megláttam Alicet,úgy éreztem magam mint akit arcul csaptak.Felpattantam és odavakkantottam a fiúknak egy mentemet,majd bevágódtam a kocsimba,mert idő közbe viszacseréltük a kocsinkat.






Nah Végre ez is kész lett hosszú órákat kínlódtam vele,mire végre meg lett hétfőn remélhetőle lesz a következő fejezet! :D
Ui.:jól esne pár komi! XD